*Pomuk, 1350. +Prága, 1393. május 16.Közép-Európában sok hídon látható az a többnyire barokk kiképzésű szobor, amely egy papot ábrázol, mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. A hidak szentje s a gyónási titok vértanúja ő: Nepomuki János. Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik. A legenda elmondja, hogy Wolfflin János a kicsiny Pomuk (ma Napomuk) helységben született, Dél-Csehországban. Jogi tanulmányainak befejezése után - annak ellenére, hogy szegény szülőktől származott - gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jóakaratú uralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná és agresszívvé vált. Meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. Mivel azonban János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Egy másik változat szerint a Moldva leapadt annyira, hogy megtalálhassák. Halálának éve 1383. A prágai Szent Vid-székesegyházban temették el. Szenttéavatási eljárását már a 16. században elkezdték, de csak 1729-ben fejezték be, miután az ereklyék tisztelete a huszita mozgalom és a harmincéves háború ellenére is egyre nőtt. Az a vallásos mozgalom, amely Husz János föllépése óta terjedt cseh földön, szintén hozzájárulhatott Nepomuki Szent János tiszteletének kialakulásához. Mert Vencel és második felesége, Zsófia, támogatta az újító Huszt. Ezért többen azt állítják, hogy Nepomuki tiszteletét és szentté avatását úgy kell tekintenünk, mint tudatos támadást a huszitizmus ellen. A tudósok vitatkozása ellenére Nepomuki János szobra még mindig ott áll a prágai Károly-hídon és sok egyéb helyen. Ujját ajkára illesztve megőrzi saját titkát is. |
Az alakulásunk óta eltelt időszak során helytörténeti vetélkedők sorozatát rendeztük, vagy társultunk a rendezőkhöz óvodai, általános iskolai, középiskolai szinten. Helytörténeti kiállításokat rendeztünk az iskolák felkérésére, vagy más civil és társadalmi szervezetekkel együtt. Az aktuális évfordulókhoz kapcsolódóan a helyi önkormányzattal és más civil egyesületekkel számos megemlékezést, tudományos összejövetelt szerveztünk.
Ezek közül kiemelkedők:
- 2002. Deák Ferenc kiállítás és tudományos ülés;
- 2003. Rákóczi Ferenc emlékkiállítás (együtt a Rétközi Múzeummal, Kisvárda);
- 2004. Szabadkikötő 75. évfordulója, MAHART-tal és Csepeli Önkormányzattal közösen.
Egyesületünk az 1960-ban alakult Csepeli Helytörténeti Bizottság jogutódjaként 1995. novemberében jött létre. Tevékenységünk elengedhetetlen részét képezi a szoros együttműködés a Csepeli Helytörténeti Gyűjteménnyel, hiszen a helytörténészeink által végzett kutató és feltáró munka eredményei - elsődlegesen - ott kerülnek bemutatásra. Ennek keretében kiemelkedő részt vállaltunk a Csepel történetét bemutató kiállítás anyagának gyűjtésében és kiállítássá alakításában, amely jelenleg a Csepeli Helytörténeti Gyűjtemény gondozásában látható a csepeli Királyerdei Művelődési Házban.
Alapításunk óta kiemelten foglalkozunk a kerület építészeti emlékeivel. A tagjaink között tevékenykedő profi fényképészeink segítségével több ezer fotó és műemlékekről készített diák állítanak emléket kerületünk építészeti és kulturális örökségének. Kezdeményeztük és szervesen részt vettünk a csepeli műemlékek felkutatásában, védetté nyilvánításában, védelmében és restaurálásában.
Csepeli műemlékek:
- Nepomuki Szent János (Pest legrégebbi közterületi szobra, Szent Imre tér);
- Csepeli 1.sz. posta épülete (Szent Imre tér);
- XXI. ker. Rendőrkapitányság épülete (Szent Imre tér);
- I. világháborús emlékmű (Szent Imre tér);
Egyesületünk tagjai rendszeresen publikálnak a helyi folyóiratokban és gondozásunkban jelent meg a Csepeli Önkormányzat segítségével a Szent Imre tér története című sétálófüzet és a Csepeli emlékkönyv.
Tagjaink segítették a kerület 1956-os forradalom emlékének előkészítését és lebonyolítását a helyi Önkormányzat és a Csepeli Helytörténeti Gyűjteménnyel közösen.
Tevékeny részt vállalunk a közterületeket fejlesztő közösségi munkában is (Virágos Csepelért, Házunk tája).
Munkálkodásunk eredményeként javul és gazdagodik kerületünk városképe. Helytörténeti munkánk túl nyúlik kerületünk határain. Az egész országot átfogó Honismereti Akadémián minden évben képviseltetjük magunkat, és gyümölcsöző kapcsolatokra lelünk, építő gondolatokkal gazdagodunk. A kisvárdai, miskolci, Zala megyei múzeumokkal kialakított kapcsolataink, Pozsony, CSEMADOK példázzák ezt.
Szoros a kapcsolatunk a Budapesti Honismereti Társasággal és az Országos Honismereti Szövetséggel. Vezetőségi tagjai vagyunk a felsorolt szervezeteknek.
A kerületi civil szervezetekkel (pl.: Csepeli Zöld kör, Kertbarát kör, Nagycsaládosok Egyesülete, Kis-Duna liget baráti társaság, Rákóczi Kert civilház) közös a feladatunk, nagyon sok kapcsolódási pontot és közös tevékenységet találunk.
2005. évben kiemelkedő országos vízhangot kiváltó kiállításunk: Volt egyszer egy motorkerékpár gyár címmel. A kiállítás végéig kb. 6000 fő látogató tekintette meg az általunk kezdeményezett, de a megvalósításában velünk egyenlő részt vállalt a Veterán Autó-Motorsport Klub, Csepel Önkormányzata és a Csepeli Gyáriparosok szervezete által együttesen szervezett tárlatot. Mindezekből is kitűnik, hogy egyesületünk a Weiss Manfréd Művek (a későbbi Csepel Művek) történetével, sorsával és prominenseivel is érdemben igyekszik foglalkozni.
(Kérjük, a képek megtekintéséhez a kurzort helyezze a kiemelt, aláhúzott részekre!)
© 2010 minden jog fenntartva Jognyilatkozat Alapszabály Impresszum Támogatói szintek Készítette:HerCon