Kedves Barátaink!
Kívánom és remélem, hogy mindnyájan egészségesen átvészeljük a nehéznek ígérkező őszi időszakot.
A fertőzések elkerülése végett úgy határoztunk: rendezvényeinket továbbra is szüneteltetjük.
Egyesületük előd szervezete, a Helytörténeti Bizottság 60 éve, 1960. november 25-én jött létre.
Tisztelettel emlékezünk az alapítóinkra: Dr. Zachár Lászlóra, első elnökünkre, Baranyi Gyulára, Berkó Gyulára, Dankai Elekre, Cseh Józsefre és mindazokra akik azóta Egyesületünk tagjai voltak és az elmúlt 60 év alatt Csepel múltjának megőrzésén, jövőjének gazdagításán munkálkodtak.
Szeretettel kívánok mindenkinek nagy óvatossággal, jó egészséggel eltöltött őszi időszakot.
Tisztelettel: Bolla Dezső

A CSEPELI TEMETŐ 100 ÉVES I.

"Voltunk mint ti, Lesztek mint mi, por és hamu" Nagycenk, felirat a Széchenyi Mauzóleum kriptalejáratánál.
 
A temetők a kegyeletnek, a mindenkire váró elmúlás utáni megrázó búcsúzásnak színterei, az eltávozottak végső nyughelyei, emlékük őrzői.
A holtak, az egykori hozzátartozók, barátok, ismerősök sírjainál, lényüket felidézve, a megváltozhatatlanba való belenyugvásnak és az emlékek felidézésének meghitt helyei.

A civilizáció kibontakozásának egyik fontos állomása volt az őskorban a halottak temetésének elterjedése.
Most, mikor a száz éve megnyitott csepeli temetőnkre emlékezünk, szinte hihetetlen, hogy közel 6000 éve - kisebb megszakításokkal - folyik temetés lakóhelyünkön. Mindezt az itt feltárt több mint ezer régészeti lelőhely közt talált számos őskori, népvándorlás-kori és magyar sír, temető bizonyítja.
A feltárások közül (a bizonyítás kedvéért) közreadok néhányat:
- A legkorábbit a Sziget-csúcson tárták fel: a közép-rézkorból /kr. e. 3800-3600 év/ származó két sírt.
- Ugyanott kora-bronzkori /kr. e. 3. évezred/, vegyes rítusú, szórt hamvas és urnasíros temetőt találtak, 38 sírral.
- Ugyanott kelta /kr. e. IV. századból/, hamvasztásos és csontvázas temetőt találtak, 19 sírral.
- Hároson avarkori /kr. u. VII.sz./ temetőt tártak fel.
- A Szabadkikötőben és a Kertvárosban honfoglalás-kori /IX. - X. sz./ temetőt találtak.
1993-ban sikerült megmentenünk egy koponyát a temetőnk közelében lévő, egykori WM lőszerraktár bontásakor előkerült és széthordott három régi sírból. A leletet a Csepeli Helytörténeti Gyűjteményben helyeztük el. A Budapesti Történeti Múzeumban elvégzett antropológiai vizsgálat szerint "keleti mediterrán.....de előfordul a honfoglaló magyarok közt is."

Csepel magyar története a mai Szabadkikötő helyén keletkezett honfoglalás-kori (a török időkben elpusztult, s addig mezővárossá fejlődött) település keletkezésével kezdődött, amely mellett királyaink által látogatott uralkodói udvarház állott. Minden bizonnyal ott halt meg 1272.-ben IV. Béla király hányatott sorsú fia, V. István király. Akit viszont nem a Csepel-szigeten, hanem a későbbi elnevezés szerinti Margit szigeten temettek el. Így hát halott királya volt, de itt eltemetett királya nem lett Csepel-szigetnek.

A ráckevei Szavojai uradalom 1717.-ben, - a régi helyén - délszlávokkal /illyrekkel, vagy rácokkal/ és németekkel újratelepítette falut. Temetője a mai kikötő délkeleti sarkának közelében alakult ki.
Annak ellenére, hogy az 1838.-as pusztító árvíz után az Ótemető mellől a falut átköltöztették a mai Szent Imre tér köré, az elkövetkező évek alatt (1920.-ig) ott helyezték örök nyugalomra a község elhunytjait.
Az Ótemető leghíresebb halottja a község első római katolikus plébánosa, az 1801-ben elhunyt Christiánus de Wallenstein volt. Ő hozatta Csepelre a Szent János emlékművet. Azt tudjuk, hogy a szentmiséket az 1800-as évek első feléig két nyelven szolgáltatták (addig valószínűleg a temetések az elhunytak anyanyelvén folytak).
A XIX. századi két szörnyű járvány Csepelen sok áldozatot követelt.
Az 1831-es kolera járvány idején a nagy számú halálesetek miatt a temetések szokásos rendjét meg kellett változtatni. A papnak el kellett hagynia a búcsúztatást, s csak az előre kiásott sírgödröket áldotta meg. Ahol gyászolók nélkül -félelmetes körülmények között- éjjel földelték el el a járvány áldozatait.
Alig több, mint fél évszázad múltán, 1885-től két évig szinte miden családot megtizedelt a fekete-himlő járvány. Oltás hiánya miatt - különösen a gyerekek köréből - szedte áldozatait. A sok halottat már csak közönséges szekérre halmozva tudták elszállítani a temetőbe. A közegészségi ellátás hiánya miatt a falu lakóinak nagyon gyenge volt az egészségi állapota. Ezért sűrűn szólt a temetést jelző lélekharang. Az átlagos életkor nem érte el 30 évet.
A községben először csak 1893-ban alkalmaztak orvost.
Míg 1880-ban az 1.534 főnyi lakosság kizárólag római katolikus volt, azért a temetések szertartása is csak katolikus vallás szerint bonyolódott.
1910-re a népesség megnégyszereződött: 9.400-ra növekedett. A lakosság nemzetiségi és vallási összetétele is átalakult. Miközben a magyarok többségbe kerültek, velük együtt a faluban megjelentek a reformátusok, az evangélikusok és a zsidók is, akik a sziget-csúcson létesítettek temetőt. Az Ótemető mellett Újtelep elnevezésű szerény lakóterület alakult ki.

A község és az Ótemető történetének talán legmegrázóbb temetésére 1909 szeptemberében, a WM Lőszergyárban történt robbanás csepeli gyermekmunkás áldozatainak nagytemplomi ravatalozása és temetői elhantolásakor került sor.
Az első világháború alatt (a WM Művek alkalmazottainak és a falu lakosságszámának erős növekedése, valamint az ellátási nehézségek következtében előállt egészségkárosodások miatt) nőtt a halálesetek és a temetések gyakorisága. A háborús frontokon elesett csepeli hősi halottak közül több mint 160 neve ismert, de sírjuk helyeiről sajnos nincs tudomásunk. Rajtuk kívül négy olyan hősi halottat Csepelen temettek el, akik a harctéren szerzett sérülésük következtében itthon haltak meg.

1892-ben, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a megépítendő budapesti kereskedelmi kikötő helyéül "a követelményeknek pedig megfelelőnek Csepel-sziget északi csúcsát" tartotta. A terv megvalósításának előkészítése csak az első világháború idején kezdődött, amikor a község északi részét az Ótemetőtől a sziget csúcsáig a Kikötő Kormánybiztossága kisajátította.
A község az Újtelep és a régi sírkert felszámolására és új létesítésére kényszerült. Az Újtemető helyére a Nyirfaerdő helyetti dűlőt választották. Ma is meglévő déli kerítése a (akkor még Tököli útnak nevezték) II. Rákóczi Ferenc útból kiágazó, Szigetszentmiklósra vezető - akkor a falu határszakaszát képező - út mellé került.
A korábban mezőgazdasági művelés alatt álló területen kijelölt tágas, több mint 10 hektáros temető-kertbe kertészlakást, ravatalozót és boncoló helyiséget, majd később Bauhaus-stílusú temetőkápolnát építettek. A bejáratot szép „FELTÁMADUNK” feliratú kovácsoltvas kapu, és a közeli téglagyárban készült, fehér-tégla kerítés díszítette.
Az Ótemető sírjait nagyrészt exhumálták és a síremlékekkel együtt az újban helyezték el. Közülük több (a sok viszontagság ellenére) a temető díszére válva, megérte a XXI. századot.
A régi temetőt a területet birtokló egymást követő kőolajipari vállalatok az 1970-es évek közepéig tiszteletben tartották, nem háborították. Helyét az elhagyott sírhelyek, néhány sírkő, és az egykori elhaltak emlékét őrző évelő virágok, orgonabokrok jelezték. A rég elhunytak idős utódai a terület feldúlásáig látogatták a hajdani sírhelyeket. Ám az egykori holtak közül azoknak, akiknek új sírjaik, vagy kriptáik a temető Tököli út melletti kerítéséhez kerültek, ott sem jutott örök nyugalom. Mert onnan a sírokat (a soha meg nem valósult HÉV-bővítés tervére hivatkozva) a temető belső részeire helyezték át.
A temető már 1918-ban elkészült.
A Csepeli Temető - korabeli elnevezése szerint Községi Új Köztemető és Ravatalozó - első temetéssel történt megnyitására száz esztendeje, 1920-ban került sor. Nem ismerjük, ki volt az, akit elsőnek kísértek ott akkor utolsó útjára. Azóta - az izraelita vallásúak és a máshol eltemettek kivételével - ott van sok ezer elhunyt egykori csepeli (szeretetteink, hozzátartozóink, rokonaink, barátaink, ellenfeleink, ismerőseink, híres és egyszerű lakótársaink) végső nyughelye.
Vége az első résznek. (Folytatjuk.)

Írta: Bolla Dezső
Szerkesztette és publikálásra előkészítette, valamint a tagsághoz való továbbításban közreműködött: Bárány Tibor